Bekerülhetne ebbe a kategóriába egy raklapnyi könyv, pl. nagy csalódást okozott a Pintér Bence-Pintér Máté párostól A szivarhajó utolsó útja, vagy drMáriás Balkáni tahója, de ez mind az én hibám, magamat csaptam be a túlzott elvárásaimmal. Hasonló eset több is van, itt most inkább 3 olyan csalódást emelek ki, melyek egy kissé nagyobb populáció elvárásait csapta pofán - azzal a kuriózummal, hogy az érintettek zöme ennek nincs is tudatában.
Hamis bronz:
Magyarország Alaptörvénye
2012
Szándék: 5*
Megvalósítás: 3*
Körítés (Kerényi): -0*
Ha ezt a szöveget regénynek olvasom, akkor EP írta Így gondozd a magyarodat javított kiadásaként, persze paródiának ezt is, de irodalomnak túl posztmodern. Ha történelemként, akkor meg kettes alá, mert mindjárt a preambulumban meghamisítják azt, üljefiam, ne alkotmányt írj, hanem pótvizsgázz, indulj egyéniben és húzz új tételt, mondjuk a jogi aktusok és a szeméremérzet kétharmaddal tárgykörben.
És még mindig a történelemnél maradva: épp azt a 3 évet radírozzák ki, 1945-47-et, melyről Bibó, példaképük és keltetőfészkük névadója ezt a sírfeliratot javasolta magának keserű tréfával: „Bibó István. Élt 1945-től 1948-ig." (Ld. Így éltünk...) Ezek az évek, mint az önálló magyar demokrácia első igazi kezdeménye, kicsi és savanyú persze, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyugati tagjai csak kurváztak és pezsgőztek, az oroszok meg parlamenti képviselőket raboltak és fedezték Gerőéket, de akkor is a miénk, amire egyáltalán büszkék lehetünk az egész 20. századból. Erre aszongyák, hogy „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”
Persze mindezt nem kell ezt olyan komolyan venni, minden törvény annyit ér, amennyit belemagyaráznak, ez meg épp olyan, mint ifjúkorunk szexszmbólumainak arca (segge stb.), vagyis csodásan flexibilis, de akkor is, jó ízlés is van a világon, állítólag.
Egyelőre ennyi, majd e-bookon tovább olvasom.
Hamis ezüst:
Nemreci jön:
tkp. e- ben olvastam/olvasgatom ( a Gondolatéba csak belepislogtam, komparatíve), akinek volt esze, még a "könyv"* kiadása előtt lementette magának a netről, és jól tette(m), mert azóta le is kerültek azok a bulvárirodalomtörténetek a Facséról, amelyeket aztán beválogattak a kötetbe. (Pl. Babits és Boncza Berta a kötetbe kerültek, de házassága Tanner Ilonával még kint van a facsén)
* Fenntartom: ollóval nem írunk, legföljebb csináljuk a könyvet. Amellett, hogy kétségtelenül visszahozta a fejekbe a magyar irodalmat, ha mégoly khm, exkluzív tartalmakkal is, még valamiért dicséret illeti Nyáryt: megmutatta, micsoda pénz van még az irodalomban.
Jóslatom: lesz még legalább 2 kötet (magyarok II. – ebben most csak csak 40 párocska ficánkol és búg és durrog, meg kinéz még egy világirodalmi fészekrakás is mondjuk jövő karácsonyra…
És egy nem cinikus megjegyzés: a kötet árából (jó estben) tucatnyi irodalmi kötet vásárolható.
ps.
Egy kalóz megoldás: a boltban lefotózhatod a hátsó borítón a QR-kódot, és azzal állítólag olvashatók az eredeti bejegyzések...
ps.2.
a kello.hu így ajánlja: „14 éves kor felett”! :)
ps.3.
Ha már… hadd ajánljak egy saját, régi-régi „írást”, persze szintén intim irodalomtörténeti témában: mi történt Petőfiéknél a forradalom hevében, március idusának éjjelén?
Vagy ezt: http://nexusok.blog.hu
ps.4.
A sors fintora lesz: ha majd ez a kötet szerepel egyszer lábjegyzetben.
Ajándékkönyvnek mindazonáltal remek. Bizsukönyv, ékszeráron.
...és a hamis arany:
E.L. James: A szar százötven árnyalata
Na de ezt már megírtam, részben.
Tizenmillió légy nem tévedhet.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)